Az első támogatóm

prisma

A reklámnak is van helye. Az enyémnek most eljött az ideje is. A Prisma Egyesülettel tárgyaltam Skypeon pénteken. A Coworking konyhájába szoktam beülni online megbeszélésekre, mert valamitől van egy olyan érzésem, hogy magamra csukhatom az ajtókat. Pedig kettő is van belőle, és mint minden konyha, így a Coworkingé is a leginkább látogatott hely az irodában. Szóval magamra csuktam a két ajtót, fel a fülhallgatót, és a háttérben el-elsandírozó coworkerek beintegetéseivel spékelve beszélgettem. Nem volt rajtam ceruzaszoknya, ing sem, és a félórás skypeolásnak végeredményeképpen az irodában szorgoskodó GDP-t növelő emberkék egyszercsak annyit hallottak, hogy jiiihááá! Amikor feltörtem a konyhaajtót, csak annyi jött ki a számon a rámbámuló kérdő tekinteteknek válaszolva, hogy ötszáz euró!

 

A Prisma Egyesület kedvesen a férjemet kereste fel, sejtelmes és nem annyira konkrét elképzeléssel. A férjem lepasszolta, hogy ezt mi direktbe egyeztessük. Én vártam két napot, aztán harmadik nap, felkerestem én a Prismát: itt vagyok, beszélgessünk.

Lóri kávézóból beszélt, belógtak a lámpák a képbe, a pincérnők pedig épp kávét preparáltak. Magas volt a mennyezet, nem volt füst, pedig a dohányzást csak márciusban tiltják be. Eddigi életemben egyszer találkoztam Lórival, évekkel ezelőtt, Tusványoson, kockás nadrág volt rajta. Semmi egyéb vonására, hangjára, tekintetére nem emlékszem belőle, most mégsem tudtam elengedni az érzést, hogy ezt az embert én ismerem. Nem tudtam tiszta lappal tárgyalni. Gyorsan a lényegre tértünk, és közben még azt is elfelejtettem megkérdezni, hogy miért akar pont engem, pont Riómat támogatni. Mert már egy kicsit az én Rióm…

Mindig is utáltam kutatómunkát végezni. Szerintem attól féltem, hogy a hidrának annál több feje lesz, minél inkább vágom (mondjatok ellent nekem). Ezért csak félve másztam rá a Prisma honlapjára:  http://prismae.eu/ . Kicsit kellemesen csalódtam. A profilja nagyon hasonlít a ROVEéra (ahol pénzért dolgozom), ettől még inkább meglepődök, és bebizonyosodik, hogy ez a világ kerek, és nem is olyan nagy.

Group2

Mennyibe kerül egy hónapnyi Rió?

pénzem

Készítettem egy előütemezett költségvetést az egy havi riói ottlétemre. Szerencsére, hogy most már több mint három éve magánkönyvelünk, úgyhogy nagyjából képben vagyok arról, hogy

nem léteznek pénztárca manók, akik alattomos sunyi módon kilopkodják a pénzt a tárcámból,

hanem be tudom lőni, hogy az egy lejes petrus perec is költségtétel tud lenni. Persze, nem erre megy a fizetésem, de azért voltak érdekes meglepődések már. Kajára költünk sokat, lakbér, gyerekek. És mindig bekerül a képletbe valami extra kiadás (fogorvos, autószervíz, hosszú utazás, …).

S akkor itt a táblázat.

A lényege, hogy bármilyen költségtételbe be lehet szállni. Azaz, igen, TE is részese lehetsz az olimpiának.

Mire megy a pénz? De tényleg Ára
Repülőjegy Rio-Budapest oda-vissza 860 EUR
Költőpénz az átszállásokhoz

(London, Miami, New York, London)

Taxi reptér-szálláshely

100 EUR

 

 

40 EUR

Kaja (31 nap) Kávé napi 2 2 EUR x 31 = 62 EUR
Reggeli 3 EUR x 31 = 93 EUR
Ebéd 6 EUR x 31 = 186 EUR
Vacsora 4 EUR x 31 = 124 EUR
Víz 2 EUR x 31 = 62 EUR
Gyümölcs 2 EUR x 31 = 62 EUR
Szállás 31 éjszaka ? (kb. 200 EUR-ra saccolom)
Egészségügyi biztosítás Még nem néztem utána, de nem indulok el nélküle ?
Előre nem látható költségek elszakad a szandim, a nadrágom, találok isteni jó turit, fenékplasztika, stb. 200 EUR
ÖSSZESEN 1989 EUR

Magyarázzam? A repülőjegy egyértelmű, megvettem, ennyi volt az ára.

A kaját kb az itthoni fogyasztásom szerint lőttem be. Ehhez képest a reggeli nem reális, azt itthon is alig szoktam enni, illetve ha igen, nem ekkora értékben. De mivel fogalmam sincs, hogy hogyan fog rám hatni a riói levegő (nálam az étvágytalanság ki van zárva…), beraktam a reggelit is költségnek.


Az ebédet napi menüsre terveztem. Ma azon szórakoztam, hogy napi menü ajánlatokat kerestem Rióban. Jól megéheztem, s gyorsan ki is szaladtam a sétálóutcára benyomni egy kebabot. (Váradiak: maradjatok hűségesek a Turcuhoz, az új török a sétálóutca végén nagyon nem jó!)


A szállásom még szervezés alatt. Még egyelőre ismerős ismerős ismerőse a technikám. Gabi már jól leszidott, hogy foglaljak couchsurfingon, vagy akár bookingon, legyek bebiztosítva, s aztán max lemondom. Amúgy utálom, hogy Gabinak általában igaza van. És azt még jobban utálom, hogy fényévekkel előbb gondolkodik.  De talán azt utálom a legjobban, hogy nagyon nehéz felvennem a ritmusát, s persze, hogy még nem tartok seholse szállás ügyében.  Tőle gyúlt az egészségügyi biztosítás nagy villanykörtéje a fejembe.  Amúgy is rokkant vagyok (a rokkantak hívhatják így magukat, ugye?) , ha valami bajom lesz, legyek bebiztosítva. Tuti, hogy nem lesz egyszerű menet épp a rokkantságom miatt egészségügyi biztosítást kötni. Lássuk, erről tuti, hogy lesz külön bejegyzés.

Az előre nem látható költségek magánkönyvelési tapasztalatokból kiindulva: létezik. És a fenékplasztikát csak viccből írtam be, nem áll szándékomban a kerek popsimat szebbre cserélni. Így is sok időbe telt megszokni (30 év).

 

Kedves Társadalom,

Szeretnéd fedezni bármilyen költségtételemet? Akár részleteiben? Ha még mindig nem győztelek meg, van még bőven ötletem arra, hogy hogyan tudnálak Téged, drága Társadalom önkéntességem anyagi támogatására bírni. Tuti, hogy ott majd találsz izgalmasat. Addig is, maradok irántad való tisztelettel, és ígérettel, hogy a napi munkámmal is előrébb viszlek.

Arról, hogy el vagyok bizonytalanodva.

gubanc

Van jogom egyáltalán adományt gyűjteni? Van jogom nekem elutazni egy hónapra? És ha nem kapok adományokat, akkor van jogom a családi kasszából kivenni ennyi pénzt? Hogy önkéntes lehessek?

Van jogom egyáltalán az önkéntességet lehetőségként felfogni és érezni és nem holmi bohém életstílusként?

És ezekre a kérdésekre nem kérek választ a kommentekben sem, mert ha nem bíztatóak, akkor az nem segít. Árt. Nem visz előre. Gátol. És sírni fogok. És nem örömömben.

Szoktam merényleteket elkövetni magam ellen: ilyen például, ha el kezdek fogyókúrázni, akkor azt mindenkinek elmondom csak azért, hogy aztán szégyelljem mások szemében ha nem vagyok kitartó. Vagy alkohol fogyasztást csak úgy merek bevállalni, ha tudom, hogy magányosan józanodhatok, mert olyankor mélységeket élek meg, s azt a legcikitlenebb magamban tenni. A telefonom elfelejtem viszont kikapcsolni, így azért még szoktam ciki dolgokat művelni…

A repülőjegy-vásárlás is ilyen merénylet magam, s a visszakozásom ellen. Most már nincs menekvés, ezt az utat végig kell járnom. Szállást KELL  találnom, JÓ árban, MOST, kell emberekkel beszélgetnem, érdeklődni, utat taposni.

Megváltozott az anyagi helyzetem épp miután megkaptam a választ, hogy elfogadtak önkéntesnek. Félállás, fél fizetés. Emellett olyan nagy volumenű dolgokat indítottam be, természetesen önkéntesen, mint váradon a legális otthonoktatás kiskapui, a Yuppi kommunikációjának stratégiája, Piros Sátor (nőknek, női dolgokról, amolyan pletykapad hetente). Néha elfáradok, amúgy érthetően, még magam számára is, így ilyenkor szépen kicsúszik az érzelmi talaj a lábam alól, pont, mintha lépnék egy üreset a lépcsőn, kivákumozódik belőlem a jókedv és az optimizmus, és minden elkezdett projektemet bezárnék a dédanyámtól örökölt kelengyés ládába, s szívem szerint lehangszigetelném a fejem, hogy ne halljam a kattogást. A gondolataimét.

Most ilyen.